Kora tavaszi gyógyító szépség

Az egyik legkorábbi, vadon termő növényünk a salátaboglárka. Az apró, mutatós, sárgában pompázó növény nagyon hasonlít a gólyahírre, de csak külsőleg. A salátaboglárka ugyanis fontos gyógyhatásokkal bír, ellenben a gólyahír enyhén mérgező.

Ugyanabba a családba tartoznak, így külsőleg nem sok különbség látható, főleg a virágszirmok alakja és mérete árulkodik. A salátaboglárka sziromlevelei hosszúkásak, mondhatni ellipszis alakúak és kisebbek, míg a gólyahír nagyobb, a szirmai inkább kerekded vagy szív alakúak.

Közös bennük, hogy egyiket sem próbálták még termeszteni, vadon élő növények, pedig a salátaboglárka gyógyhatásai már évszázadok óta ismertek. A neve is árulkodó: egyes népcsoportok salátaként is fogyasztották a leveleit, s persze a természet- és népi gyógyászat csak a zöld leveleket, illetve a gyökerét használja fel.

Még virágzás előtt gyűjtik be a zsenge leveleket, az abból préselt levet vértisztítóként, vese- és epe serkentőként fogyasztják. Külsőleg krónikus bőrbetegségek ellen alkalmazzák. A teáját magas vérnyomás elleni keverékekhez adják érfal erősítő tulajdonsága miatt. Megvastagodott gyökerének levét szemölcs és aranyér ellen hasznosítja a fitoterápia és a homeopátia is.

A sok C-vitamin mellett cserzőanyagokat, alkaloidokat, protoanemonint, szaponinokat is tartalmaz, a népgyógyászat ezért is alkalmazta skorbut ellen. A salátaboglárka akkor is hasznos, ha nem fogyasztjuk, hisz a napsütötte mezőn, a tavasz kezdetét jelezve pompázik, így már a puszta jelenléte is javíthat a hangulatunkon.