Először az 1800-as éveken határozták meg, majd az 1900-as évek elején minimális agyi károsodással magyarázták. A későbbiekben ezt nem tudták alátámasztani.
Hiperaktív gyermekeknél az első tünetek az óvodai beilleszkedésnél jelentkeznek, majd később, az iskolai évek kezdetén. Jellemzően fejletlenebb mozgáskoordinációjuk miatt több baleset éri őket, általában a szociális normákat nem tudják betartani, nem tudnak várni, mások mondandójába vágnak, sokat beszélnek spontán is, ilyenkor túl hangosak, összességében nehezen kezelhetőek. Ezek miatt válik nehézkessé a közösségekbe történő beilleszkedés, sokszor az iskola támasztotta követelményeknek sem tudnak megfelelni. Érzelmileg labilisak, gyakoriak a dühkitörések is. Ilyenkor többnyire nevelési tanácsadóhoz, szakrendelésre irányítják a „problémás” gyerekeket.
A figyelemhiánnyal járó hiperaktivitás diagnosztizálására laboratóriumi vizsgálat nem létezik, így az ilyen gyerekek élénkítő gyógyszereket kapnak. A tabletták azonban nem szüntetik meg a betegség okait, csak a tüneteket kezelik. Dr. Joseph Egger és a Müncheni Egyetem kutatói kimutatták az összefüggést a gyermekkori figyelemhiány és az ételintolerancia között.
A napi szinten fogyasztott ételekhez egyre több adalékanyagot adnak és ezek kiválthatják a figyelem hiánnyal járó betegségeket. Az egyetemen 76 súlyos figyelem hiányban szenvedő gyermeknél tartottak szigorú hipoallergén diétát 1 hónapig. A gyermekek 82%-ánál a diéta jelentős javulást, negyedénél pedig teljes gyógyulást eredményezett és az egyéb betegségeikben is javulás következett be.